Október 23

2015

A Közösségi Házban került sor az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett városi ünnepségre, amit iskolánk tanulói adtak elő.

Október 22-én 13 órakor vette kezdetét a megemlékezés, melyen ifj. Pázmándi László előadta édesapja “Lelőtt torony” című versét. Az ünnepi szónok Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszterhelyettese volt, aki felidézte az ’56-os eseményeket, egyéni sorsokat mutatott be, s példaként állította a forradalmár ifjakat a mai diákok elé.

A tanulók által előadott műsorban verses, zenés összeállítás során mutatták be a forradalmi eseményeket, a megrázó történelmi valóságot. Az előadás erősítette a hazaszeretetet és a nemzeti büszkeséget.

A program a Szózat közös eléneklésével zárult. A színvonalas műsort a következő pedagógusok állították össze és tanították be: Dr. Radványiné Fodor Valéria, Pruskóczki Gáborné, Vavszeg Mária, Gáspárné Nyitrai Éva, Kozma Róbert.

2014

Iskolánkban 2014. október 22-én ünnepi hangulatban gyűltünk össze a tornateremben, hogy a mostoha időjárás ellenére is megemlékezzünk 1956 hőseiről, országunk sorsfordító eseményéről. A műsorban szereplő diákok lelkesen készültek, hogy méltóképpen adják át a nézőknek a történtek jelentőségét, nagyszerűségét. Versekkel, énekszámokkal, prózai beszámolókkal tették átélhetővé, megérthetővé a forradalmi napok történéseit. (Szereplők: Rajna Viktor 9.b, Gonda Milán 12.a, Tarcsi Szilvia 12.c, Csóka Erik 9.a, Varga Izolda 12.c, Markó Viktória 10.a, Kis József 12.a, Makai Mihály 12.a, Monostori Levente 9.b)

Ünnepségünket jelenlétével és szónoki beszédével megtisztelte dr. Fekete Zoltán, Mezőkövesd város polgármestere. A rendezvény végén Csirmaz István igazgató úr, Vadászi László atya és dr. Fekete Zoltán polgármester átadták a Széchenyi nap vetélkedőin eredményesen résztvevőknek járó tárgyjutalmat.

2013

2012

A Mezőkövesdi Széchenyi István Katolikus Szakképző Iskola tanulói október 19-én délelőtt emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményire, hőseire. A verses, zenés irodalmi, történelmi megemlékezés János atya szónoki beszédével indult, és a Széchenyi napi versenyeken eredményt elért tanulók díjazásával zárult.

János atya szónoklata: 

„Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért”

Az 1956. október 23-án kezdődött forradalomra emlékezünk. A forradalomra, mely keresztény, katolikus embernek is vállalható. Mert nem forradalomként indult, hanem békés tüntetésként, amikor a nép már megelégelte az elnyomatást. A fiatalok, az egyetemisták kezdték el. De az életet, a fiatalságot és az embert nem tisztelő gazemberek a békés tüntetésbe a parlamentnél belelövettek. Ekkor kezdődött a fegyveres harc, hiszen az önvédelmet még a katolikus erkölcstan is megengedi. S ami döbbenetes volt, nem a reform-kommunisták, politikusok, hanem fiatal gyerekek, munkások, egyszerű emberek vívták meg a harcot. Olyanok, mint Ti.  Barikádokon és az utcákon. S a nagy orosz medvét, ha nem jön a külföldi segítség, a közömbösség, akkor ki lehetett volna űzni. Csakhogy elárult bennünket Nyugat, kettős játékot játszott, befogadta Mindszenty bíborost, de ugyanakkor megüzenték Moszkvába: Magyarország nem tartozik az Egyesült Államok szövetségesei közé, azaz bármit lehet vele csinálni. S jött a több mint kétszázezer orosz katona a négyezer tankjával s a magyar hazaáruló muszkavezetőkkel. Na ez is jusson eszetekbe, amikor Amerikáról áradoztok. Amikor úgy akartok ünnepelni, étkezni, öltözködni, sportolni mint ők. Amikor a közelgő Mindenszentekből és halottak napjából Halloweent akartok csinálni. Ne ott keressetek példaképeket.
Az események megítélése sajnos ma sem egyértelmű. Hallunk ilyeneket: nem lehet kisajátítani a forradalmat! A barikád mindkét oldalán lévőket egyaránt mártírnak kell tekinteni. Hát ez a legrosszabb. Azoknak is annyit jelent a forradalom, akiknek apját fölakasztották, összeverték, vagy testvérét, vagy a családtagjait, mint azoknak, akik ÁVÓ-sok voltak, vagy haszonélvezői lettek utána a rendszernek? S ha nem jön a nyolcvankilences fordulat, még mindig ellenforradalomról beszélnének? Ezek közül ma is sokan itt élnek köztünk. Tőlük igenis bűnbevallást kell kérni! Mert, ha nem szolgáltat a történelem földi igazságot, úgy lesz, mint a megkeresztelésem templomában nyugvó Dobó István sírjára írták: „Tudom, hogy él az én Megváltóm és igazságot szolgáltat nekem.” Azoknak is, akik mártírok voltak, s azokat is megítéli, akik kegyetlen üldözőkké lettek.

Összekapcsolódik ez az ünnep katolikus egyházunkkal is, hiszen mártír főpapja, Mindszenty bíboros szinte egybenőtt a forradalommal. Emlékezetes szép beszédeit kiforgatták, pedig csak szabadságot, függetlenséget akart a magyar népnek! Még az oroszokkal is békében akart lenni, ha azok tisztelnek bennünket. A pápa, XII. Piusz, november másodikán üdvözölte a magyar forradalmat, de mikor megtudta, hogy letiporták, akkor nyilvános beszédét nem tudta másként kezdeni, mint háromszor fölkiáltva és fohászkodva: „Isten! Isten! Isten!” S elítélte azt a szörnyű brutalitást, amit ennek a népnek el kellett szenvednie. A későbbi VI. Pál, Milánóban magyar kereszttel járta a várost, százezres tömegek mentek utána. Imádkoztak a magyarokért. New Yorkban, Spelmann bíboros kétszázezer katolikussal a kőre térdelve imádkozott. A katolikus egyház tehát világszerte egybefonódott lélekben a magyar fiatalokkal, míg közben a politikusok megegyeztek egymás között.

Ez a forradalom megmutatta, hogy mire képes az ember a szabadságért s milyen nagy volt azokban a hazaszeretet. Gyűjtöttek – és a pénzeket ott lehetett hagyni az utcán. Nem nyúlt hozzá senki. Képzeljétek ezt el korunk világában.  Vért adtak. A falvak vitték föl a különböző mezőgazdasági termékeket, hogy élelmezzék Pestet. Akkor összeforrt a magyar népnek a jobbik része.
A leveretést követte az a kegyetlen agymosás és a lassú-lassú csöpögtetése a jólétnek, ami ennek a népnek eltörte e gerincét. Máig nem tudjuk kiheverni azt az időt, amikor a diktátort annyira istenítették. De már ezen a földön valamikképpen mindig beérik a bűn is. S valamiképpen már ezen a földön is vezekel mindenki bűneiért. Ez történt az ő esetében is.

Miért kell ünnepelnünk? Miért kell a nemzeti ünnep?
Azért, hogy legyen bennünk haza és nemzet iránti szeretet. Mert, ha ezek nincsenek, akkor egy adott területen élő lakosság vagyunk csupán. És ezt látjuk az elmúlt időkben.
Haza- és nemzetszeretet híján eltékozolták a közvagyont, eladósítottak évtizedekre bennünket, nincs közbiztonság, külföldiek érdekeit képviselték a magyar néppel szemben.  Akikben van hazaszeretet és nemzet iránti szeretet, azok a negyedik parancsot kitágítva értelmezik. Így abba a parancsba, hogy: „Apádat és anyádat tiszteld!”nem csak a vérségi rokonságunk tagjai férnek bele, hanem azok is, akikkel összefűznek, a kulturális szálak, a közös múlt, a közös ihlet, az értékek, a közös szentek és az együvé tartozásnak az érzése. Tiszteld hát a Magyart!!! Jézus a hazaszeretetben is példa számunkra. Akkor még e fajta nemzetekről nem lehetett beszélni, mint manapság, de tudjuk, hogy megsiratta hazáját, Jeruzsálemet. Szerette honfitársait. Pál apostol szintén azt mondja, hogy még vállalnám a kárhozatot is, csakhogy népem üdvözüljön.

A Szentírás szellemével nagyon is egybevág a nemzetünk iránti szeretet. A helyes szeretet, ami nem akar másokat, más népeket kiközösíteni, hiszen minden nép ugyanúgy az Isten teremtménye s ugyanúgy értékekre hivatott. Sajnos nagy híján vagyunk a hazaszeretetnek. Hallottam, hogy lengyel fiatalokat megkérdeztek mostanság, s mintegy kétharmada azt mondta, hogy ők a hazájukért még az életüket is odaadnák. Magyarországon a fiataloknak jó része pedig azt sem tudja, hogy mi történt 1956-ban. És ez tudatos, nevelési, oktatási rontás a fiatalokban. Hát miért nem tudják? 57-ben tudták skandáltatni a fiatalokkal, hogy ez ellenforradalom volt? Most miért ne lehetne tudatni mindenhol, hogy forradalom és szabadságharc volt, óriási áldozattal, aminek az értéke oly nagy. Mert ez a forradalom volt az, mely rést ütött először a kommunizmus börtönén. Nyugaton akkor a jobbak föléledtek, kinyílt a szemük. Albert Camus megírta a magyarok vére nagy kiáltványát. Előtte ő is kokettált a kommunizmussal. De kijózanodott. Sokaknak ez hozta meg az igaz látást. Hát mi, akik ennek a forradalomnak nemzeti örökösei vagyunk, mi ne akarnánk értékelni?! Mi ne akarnánk ápolni ennek szellemét és emlékét?! Ők szabadságot, függetlenséget akartak, s a nép jobb létét s életüket adták sokan mintegy valóra váltva Jézus szavát: „senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért”.
Imádkozunk ezekért a hős fiatalokért. Imádkozunk nemzetünkért. Imádkozunk mai fiataljainkért, különösképpen is ezen új, katolikus iskolánkért. Azért, hogy lássatok jobb napokat, ne a pusztulást, a csüggedést, hanem a reményt és az igazi célt.
„A múlt erős gyökér! Jelen és jövő belőle él.”
1956 forradalma és szabadságharca ilyen gyökér számunkra. Nem szabad, hogy emléke kivesszen, jó és szép céljaiért, a nemzet fölvirágoztatásáért nekünk is fáradni kell. Keresztény emberként, helytállással és imádsággal. Hiszen ezt tesszük a mai napon is, amikor nemzeti imádságunkkal kérjük a mennyei Atyát: Isten, áldd meg a magyart!

Lipcsák János atya

2011

Az 1956-os forradalom 55. évfordulójára emlékeztünk az október 21-én megtartott iskolai ünnepségen.

A magyar történelem sorsfordító eseményének céljait, mozzanatait, jelentőségét felidéző verses, zenés irodalmi műsor magával ragadta a Díszudvaron összegyűlt diákságot. Felléptek trombitán és gitáron játszó tehetséges tanulóink és kiváló énekeseink is. Az ünnepi szónoklatot Kiss Mátyás fafaragó népi iparművész tartotta, aki ’56-hoz kapcsolódó gyermekkori élményeiről beszélt a fiataloknak.

Ezt követően a Széchenyi napi versenyek győztesei könyvjutalmat és oklevelet vehettek át Csirmaz István igazgatótól. Gratulálunk a szép teljesítményekhez!

Az ünnepi megemlékezés szervezői: Pruskóczki Gáborné, Csézi Györgyné és Radványiné Fodor Valéria voltak.

2010

AZ 1956-os forradalom 54. évfordulójára emlékeztek a Széchenyi István Szakképző Iskolában.

A megemlékezést október 22-én, az iskola Díszudvarán tartották, melyben először felidézték a forradalom és szabadságharc eseményeit, majd a költők ’56-tal kapcsolatos gondolatait tolmácsolták a szereplő diákok. Átéléssel előadott dalok színesítették a színvonalas műsort.

Ezután Jéger Károly pápai prelátus mesélte el forradalomhoz kapcsolódó élményeit, majd összegezte a történelmi sorsforduló mai fiataloknak szóló üzenetét.

Végül 24 tanuló vehette át könyvjutalmát a Széchenyi napi tantárgyi, műveltségi, vagy sportvetélkedőn nyújtott szép teljesítményéért Csirmaz István igazgatótól.

/Szervezők/

2009

Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra ünnepi műsor keretében emlékeztünk. Iskolánk diákjai verses, zenés produkciót mutattak be, melynek értékes színfoltjai voltak a zenével kísért betétdalok. Ezután Csirmaz István igazgató úr emlékezett a történelmi sorsfordulóra, s állította példaként ifjúságunk elé a hősöket. Biztatta a diákokat a helytállásra, a becsületes életre, az önzetlen odaadásra.
A Széchenyi nap versenyének győztesei jutalom könyvet vehettek át az ünnepség végén.

Hozzászólások lezárva.